Hungarian edit

Etymology edit

ékes +‎ szólás

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈeːkɛʃsoːlaːʃ]
  • Hyphenation: ékes‧szó‧lás

Noun edit

ékesszólás (usually uncountable, plural ékesszólások)

  1. eloquence (the quality of artistry and persuasiveness in speech or writing)

Declension edit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ékesszólás ékesszólások
accusative ékesszólást ékesszólásokat
dative ékesszólásnak ékesszólásoknak
instrumental ékesszólással ékesszólásokkal
causal-final ékesszólásért ékesszólásokért
translative ékesszólássá ékesszólásokká
terminative ékesszólásig ékesszólásokig
essive-formal ékesszólásként ékesszólásokként
essive-modal
inessive ékesszólásban ékesszólásokban
superessive ékesszóláson ékesszólásokon
adessive ékesszólásnál ékesszólásoknál
illative ékesszólásba ékesszólásokba
sublative ékesszólásra ékesszólásokra
allative ékesszóláshoz ékesszólásokhoz
elative ékesszólásból ékesszólásokból
delative ékesszólásról ékesszólásokról
ablative ékesszólástól ékesszólásoktól
non-attributive
possessive - singular
ékesszólásé ékesszólásoké
non-attributive
possessive - plural
ékesszóláséi ékesszólásokéi
Possessive forms of ékesszólás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ékesszólásom ékesszólásaim
2nd person sing. ékesszólásod ékesszólásaid
3rd person sing. ékesszólása ékesszólásai
1st person plural ékesszólásunk ékesszólásaink
2nd person plural ékesszólásotok ékesszólásaitok
3rd person plural ékesszólásuk ékesszólásaik

Further reading edit

  • ékesszólás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ékesszólás in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)