Hungarian

edit

Etymology

edit

From the érz- stem of érez (to feel) +‎ -elem (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈeːrzɛlɛm]
  • Hyphenation: ér‧ze‧lem
  • Rhymes: -ɛm

Noun

edit

érzelem (plural érzelmek)

  1. emotion, feeling (especially such as like or dislike)
    Synonym: (formal) emóció

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzelem érzelmek
accusative érzelmet érzelmeket
dative érzelemnek érzelmeknek
instrumental érzelemmel érzelmekkel
causal-final érzelemért érzelmekért
translative érzelemmé érzelmekké
terminative érzelemig érzelmekig
essive-formal érzelemként érzelmekként
essive-modal
inessive érzelemben érzelmekben
superessive érzelmen érzelmeken
adessive érzelemnél érzelmeknél
illative érzelembe érzelmekbe
sublative érzelemre érzelmekre
allative érzelemhez érzelmekhez
elative érzelemből érzelmekből
delative érzelemről érzelmekről
ablative érzelemtől érzelmektől
non-attributive
possessive - singular
érzelemé érzelmeké
non-attributive
possessive - plural
érzeleméi érzelmekéi
Possessive forms of érzelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzelmem érzelmeim
2nd person sing. érzelmed érzelmeid
3rd person sing. érzelme érzelmei
1st person plural érzelmünk érzelmeink
2nd person plural érzelmetek érzelmeitek
3rd person plural érzelmük érzelmeik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

edit
  • érzelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • érzelem in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).