íreink

Hungarian

Etymology

ír +‎ -eink (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írjeink being more common, or in the sense ’balm’, where írjaink is more usual).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrɛjiŋk]
• Hyphenation: íre‧ink

Noun

íreink

1. first-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	íreink
accusative	—	íreinket
dative	—	íreinknek
instrumental	—	íreinkkel
causal-final	—	íreinkért
translative	—	íreinkké
terminative	—	íreinkig
essive-formal	—	íreinkként
essive-modal	—	íreinkül
inessive	—	íreinkben
superessive	—	íreinken
adessive	—	íreinknél
illative	—	íreinkbe
sublative	—	íreinkre
allative	—	íreinkhez
elative	—	íreinkből
delative	—	íreinkről
ablative	—	íreinktől
non-attributive possessive - singular	—	íreinké
non-attributive possessive - plural	—	íreinkéi