írjeid

Hungarian

Etymology

ír +‎ -jeid (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjaid is more common).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrjɛjid]
• Hyphenation: ír‧je‧id

Noun

írjeid

1. second-person singular multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	írjeid
accusative	—	írjeidet
dative	—	írjeidnek
instrumental	—	írjeiddel
causal-final	—	írjeidért
translative	—	írjeiddé
terminative	—	írjeidig
essive-formal	—	írjeidként
essive-modal	—	írjeidül
inessive	—	írjeidben
superessive	—	írjeiden
adessive	—	írjeidnél
illative	—	írjeidbe
sublative	—	írjeidre
allative	—	írjeidhez
elative	—	írjeidből
delative	—	írjeidről
ablative	—	írjeidtől
non-attributive possessive - singular	—	írjeidé
non-attributive possessive - plural	—	írjeidéi