írjeik

Hungarian

Etymology

ír +‎ -jeik (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjaik is more common).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrjɛjik]
• Hyphenation: ír‧je‧ik

Noun

írjeik

1. third-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	írjeik
accusative	—	írjeiket
dative	—	írjeiknek
instrumental	—	írjeikkel
causal-final	—	írjeikért
translative	—	írjeikké
terminative	—	írjeikig
essive-formal	—	írjeikként
essive-modal	—	írjeikül
inessive	—	írjeikben
superessive	—	írjeiken
adessive	—	írjeiknél
illative	—	írjeikbe
sublative	—	írjeikre
allative	—	írjeikhez
elative	—	írjeikből
delative	—	írjeikről
ablative	—	írjeiktől
non-attributive possessive - singular	—	írjeiké
non-attributive possessive - plural	—	írjeikéi