ösvény

Hungarian

Etymology

Unknown origin.

Pronunciation

• IPA: /ˈøʃveːɲ/
• Hyphenation: ös‧vény

Noun

ösvény (plural ösvények)

1. path (a trail for the use of, or worn by, pedestrians)

Declension

declension of ösvény singular plural nominative ösvény ösvények accusative ösvényt ösvényeket dative ösvénynek ösvényeknek instrumental ösvénnyel ösvényekkel causal-final ösvényért ösvényekért translative ösvénnyé ösvényekké terminative ösvényig ösvényekig essive-formal ösvényként ösvényekként essive-modal - - inessive ösvényben ösvényekben superessive ösvényen ösvényeken adessive ösvénynél ösvényeknél illative ösvénybe ösvényekbe sublative ösvényre ösvényekre allative ösvényhez ösvényekhez elative ösvényből ösvényekből delative ösvényről ösvényekről ablative ösvénytől ösvényektől

possessives of ösvény possessor singular possession plural possession 1st person sing. ösvényem ösvényeim 2nd person sing. ösvényed ösvényeid 3rd person sing. ösvénye ösvényei 1st person plural ösvényünk ösvényeink 2nd person plural ösvényetek ösvényeitek 3rd person plural ösvényük ösvényeik