Κρής
Ancient Greek
Etymology
- From Κρήτη "Crete"
Pronunciation
- (5th BC Attic): IPA: /krɛ͜ɛ́s/
- (1st BC Egyptian): IPA: /kréːs/
- (4th AD Koine): IPA: /krís/
- (10th AD Byzantine): IPA: /krís/
- (15th AD Constantinopolitan): IPA: /kɾís/
Noun
Κρής (genitive Κρητός) m, third declension; (Krēs)
Inflection
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural |
|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Κρής | τὼ Κρῆτε | οἱ Κρῆτες |
| Genitive | τοῦ Κρητός | τοῖν Κρητοῖν | τῶν Κρητῶν |
| Dative | τῷ Κρητί | τοῖν Κρητοῖν | τοῖς Κρησί(ν) |
| Accusative | τὸν Κρῆτᾰ | τὼ Κρῆτε | τοὺς Κρῆτᾰς |
| Vocative | Κρής | Κρῆτε | Κρῆτες |
References
- LSJ
- NA27
- Bauer lexicon
- Strong's Concordance number: G2912