λέξις
Ancient Greek
Etymology
From λέγω (legō, “speak”)
Pronunciation
- (5th BC Attic): IPA: /lékʰsis/
- (1st BC Egyptian): IPA: /lɛ́kʰsis/
- (4th AD Koine): IPA: /léxsis/
- (10th AD Byzantine): IPA: /léksis/
- (15th AD Constantinopolitan): IPA: /léksis/
Noun
λέξις (genitive λέξεως) f, third declension; (lexis)
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural |
|---|---|---|---|
| Nominative | λέξῐς | λέξιε | λέξιες |
| Genitive | λέξιος | λεξίοιν | λεξίων |
| Dative | λέξῑ, λέξει | λεξίοιν | λέξῐσῐ(ν), λεξίεσῐ(ν), λέξεσῐ(ν) |
| Accusative | λέξῐν | λέξιε | λέξῑς, λέξιᾰς |
| Vocative | λέξῐ | λέξιε | λέξιες |
Descendants
References
- LSJ 8th edition