Ezópus
Hungarian edit
Etymology edit
From Latin Aesōpus, with Latinate -us ending.
Pronunciation edit
Proper noun edit
Ezópus
- Alternative form of Aiszóposz, Aesop (an ancient Greek author, famous for the fables ascribed to him)
Usage notes edit
This form is used in set phrases with “fables” (Ezópus fabulái, ezópusi mesék), while the form Aiszóposz refers to the historical figure.[1]
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | Ezópus | — |
| accusative | Ezópust | — |
| dative | Ezópusnak | — |
| instrumental | Ezópussal | — |
| causal-final | Ezópusért | — |
| translative | Ezópussá | — |
| terminative | Ezópusig | — |
| essive-formal | Ezópusként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | Ezópusban | — |
| superessive | Ezópuson | — |
| adessive | Ezópusnál | — |
| illative | Ezópusba | — |
| sublative | Ezópusra | — |
| allative | Ezópushoz | — |
| elative | Ezópusból | — |
| delative | Ezópusról | — |
| ablative | Ezópustól | — |
| non-attributive possessive - singular |
Ezópusé | — |
| non-attributive possessive - plural |
Ezópuséi | — |
| Possessive forms of Ezópus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | Ezópusom | — |
| 2nd person sing. | Ezópusod | — |
| 3rd person sing. | Ezópusa | — |
| 1st person plural | Ezópusunk | — |
| 2nd person plural | Ezópusotok | — |
| 3rd person plural | Ezópusuk | — |
Derived terms edit
References edit
- ^ Tóth, Etelka, editor (2017), Magyar helyesírási szótár: A magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadása szerint [Dictionary of Hungarian orthography: according to the 12th edition of the Rules of Hungarian orthography], Budapest: Akadémiai Kiadó, →ISBN. Online version