abusivus
Latin
Etymology
From abūtor
Adjective
abūsīvus m (feminine abūsīva, neuter abūsīvum); first/second declension
Inflection
| Number | Singular | Plural | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Case \ Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |
| nominative | abūsīvus | abūsīva | abūsīvum | abūsīvī | abūsīvae | abūsīva | |
| genitive | abūsīvī | abūsīvae | abūsīvī | abūsīvōrum | abūsīvārum | abūsīvōrum | |
| dative | abūsīvō | abūsīvae | abūsīvō | abūsīvīs | abūsīvīs | abūsīvīs | |
| accusative | abūsīvum | abūsīvam | abūsīvum | abūsīvōs | abūsīvās | abūsīva | |
| ablative | abūsīvō | abūsīvā | abūsīvō | abūsīvīs | abūsīvīs | abūsīvīs | |
| vocative | abūsīve | abūsīva | abūsīvum | abūsīvī | abūsīvae | abūsīva | |
Related terms
Descendants
- English: abusive
- Romanian: abuziv