beképzeltség

Hungarian

Etymology

beképzelt +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛkeːbzɛlt͡ʃeːɡ]
• Hyphenation: be‧kép‧zelt‧ség

Noun

beképzeltség (plural beképzeltségek)

1. vainglory, self-importance (a regarding of oneself with undue favor)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	beképzeltség	beképzeltségek
accusative	beképzeltséget	beképzeltségeket
dative	beképzeltségnek	beképzeltségeknek
instrumental	beképzeltséggel	beképzeltségekkel
causal-final	beképzeltségért	beképzeltségekért
translative	beképzeltséggé	beképzeltségekké
terminative	beképzeltségig	beképzeltségekig
essive-formal	beképzeltségként	beképzeltségekként
essive-modal	—	—
inessive	beképzeltségben	beképzeltségekben
superessive	beképzeltségen	beképzeltségeken
adessive	beképzeltségnél	beképzeltségeknél
illative	beképzeltségbe	beképzeltségekbe
sublative	beképzeltségre	beképzeltségekre
allative	beképzeltséghez	beképzeltségekhez
elative	beképzeltségből	beképzeltségekből
delative	beképzeltségről	beképzeltségekről
ablative	beképzeltségtől	beképzeltségektől
non-attributive possessive - singular	beképzeltségé	beképzeltségeké
non-attributive possessive - plural	beképzeltségéi	beképzeltségekéi

Possessive forms of beképzeltség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	beképzeltségem	beképzeltségeim
2nd person sing.	beképzeltséged	beképzeltségeid
3rd person sing.	beképzeltsége	beképzeltségei
1st person plural	beképzeltségünk	beképzeltségeink
2nd person plural	beképzeltségetek	beképzeltségeitek
3rd person plural	beképzeltségük	beképzeltségeik