csoport

Hungarian edit

Etymology edit

From an unattested stem of unknown origin possibly related to the stem of the regional verb csuporít (“to constrict, contract sth”) with a frequentative suffix -(o)r. It had an earlier variant csopor/csupur, probably by the analogy of existing r-final nominals like fodor. The current form has a noun-forming suffix -t.

Pronunciation edit

IPA^(key): [ˈt͡ʃoport]
Audio (file)
Hyphenation: cso‧port
Rhymes: -ort

Noun edit

csoport (plural csoportok)

group

Declension edit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csoport	csoportok
accusative	csoportot	csoportokat
dative	csoportnak	csoportoknak
instrumental	csoporttal	csoportokkal
causal-final	csoportért	csoportokért
translative	csoporttá	csoportokká
terminative	csoportig	csoportokig
essive-formal	csoportként	csoportokként
essive-modal	—	—
inessive	csoportban	csoportokban
superessive	csoporton	csoportokon
adessive	csoportnál	csoportoknál
illative	csoportba	csoportokba
sublative	csoportra	csoportokra
allative	csoporthoz	csoportokhoz
elative	csoportból	csoportokból
delative	csoportról	csoportokról
ablative	csoporttól	csoportoktól
non-attributive possessive - singular	csoporté	csoportoké
non-attributive possessive - plural	csoportéi	csoportokéi

Possessive forms of csoport
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csoportom	csoportjaim
2nd person sing.	csoportod	csoportjaid
3rd person sing.	csoportja	csoportjai
1st person plural	csoportunk	csoportjaink
2nd person plural	csoportotok	csoportjaitok
3rd person plural	csoportjuk	csoportjaik

Derived terms edit

cs. (abbreviation)
csoportos → csoportosít, csoportosul

Compound words

Descendants edit

→ Romanian: ciopor (“group, troop”)
→ Serbo-Croatian: чо̏пор/čȍpor (“pack”)