erőszaktevő
Hungarian edit
Etymology edit
From erőszak (“violence; rape; assault”) + tevő (“doer”), from the tev- stem of tesz (“to do”) + -ő (present-participle suffix).
Pronunciation edit
Noun edit
erőszaktevő (plural erőszaktevők)
Declension edit
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | erőszaktevő | erőszaktevők |
| accusative | erőszaktevőt | erőszaktevőket |
| dative | erőszaktevőnek | erőszaktevőknek |
| instrumental | erőszaktevővel | erőszaktevőkkel |
| causal-final | erőszaktevőért | erőszaktevőkért |
| translative | erőszaktevővé | erőszaktevőkké |
| terminative | erőszaktevőig | erőszaktevőkig |
| essive-formal | erőszaktevőként | erőszaktevőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | erőszaktevőben | erőszaktevőkben |
| superessive | erőszaktevőn | erőszaktevőkön |
| adessive | erőszaktevőnél | erőszaktevőknél |
| illative | erőszaktevőbe | erőszaktevőkbe |
| sublative | erőszaktevőre | erőszaktevőkre |
| allative | erőszaktevőhöz | erőszaktevőkhöz |
| elative | erőszaktevőből | erőszaktevőkből |
| delative | erőszaktevőről | erőszaktevőkről |
| ablative | erőszaktevőtől | erőszaktevőktől |
| non-attributive possessive - singular |
erőszaktevőé | erőszaktevőké |
| non-attributive possessive - plural |
erőszaktevőéi | erőszaktevőkéi |
| Possessive forms of erőszaktevő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | erőszaktevőm | erőszaktevőim |
| 2nd person sing. | erőszaktevőd | erőszaktevőid |
| 3rd person sing. | erőszaktevője | erőszaktevői |
| 1st person plural | erőszaktevőnk | erőszaktevőink |
| 2nd person plural | erőszaktevőtök | erőszaktevőitek |
| 3rd person plural | erőszaktevőjük | erőszaktevőik |
Further reading edit
- erőszaktevő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)