füge
German edit
Pronunciation edit
Audio (file)
Verb edit
füge
- inflection of fügen:
Hungarian edit
Etymology edit
Borrowed from a North Italian descendant of Latin fīcus. Compare obsolete Venetian fighe, Triestine fī́ge, Istro-Romanian fī́gę. [1][2]
Pronunciation edit
Noun edit
füge (plural fügék)
- fig (fruit)
Declension edit
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | füge | fügék |
| accusative | fügét | fügéket |
| dative | fügének | fügéknek |
| instrumental | fügével | fügékkel |
| causal-final | fügéért | fügékért |
| translative | fügévé | fügékké |
| terminative | fügéig | fügékig |
| essive-formal | fügeként | fügékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fügében | fügékben |
| superessive | fügén | fügéken |
| adessive | fügénél | fügéknél |
| illative | fügébe | fügékbe |
| sublative | fügére | fügékre |
| allative | fügéhez | fügékhez |
| elative | fügéből | fügékből |
| delative | fügéről | fügékről |
| ablative | fügétől | fügéktől |
| non-attributive possessive - singular |
fügéé | fügéké |
| non-attributive possessive - plural |
fügééi | fügékéi |
| Possessive forms of füge | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | fügém | fügéim |
| 2nd person sing. | fügéd | fügéid |
| 3rd person sing. | fügéje | fügéi |
| 1st person plural | fügénk | fügéink |
| 2nd person plural | fügétek | fügéitek |
| 3rd person plural | fügéjük | fügéik |
Derived terms edit
References edit
- ^ Benkő L., editor (1993–1997), “füge”, in Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–III [The Etymological Dictionary of Hungarian] (in German), Vol. 1: A–kop (1993), vol. 2: Kor–zs (1995), vol. 3: index (1997), Budapest: Akadémiai Kiadó, →ISBN, page 1:433
- ^ füge in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN