flabellatus
Latin
Adjective
flābellātus m (feminine flābellāta, neuter flābellātum); first/second declension
Inflection
| Number | Singular | Plural | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Case \ Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |
| nominative | flābellātus | flābellāta | flābellātum | flābellātī | flābellātae | flābellāta | |
| genitive | flābellātī | flābellātae | flābellātī | flābellātōrum | flābellātārum | flābellātōrum | |
| dative | flābellātō | flābellātae | flābellātō | flābellātīs | flābellātīs | flābellātīs | |
| accusative | flābellātum | flābellātam | flābellātum | flābellātōs | flābellātās | flābellāta | |
| ablative | flābellātō | flābellātā | flābellātō | flābellātīs | flābellātīs | flābellātīs | |
| vocative | flābellāte | flābellāta | flābellātum | flābellātī | flābellātae | flābellāta | |