forrásnyelv

Hungarian

Etymology

forrás (“source”) +‎ nyelv (“language”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈforːaːʃɲɛlv]
• Hyphenation: for‧rás‧nyelv
• Rhymes: -ɛlv

Noun

forrásnyelv (plural forrásnyelvek)

1. (linguistics) source language (in translation, the language from which a translation is done)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	forrásnyelv	forrásnyelvek
accusative	forrásnyelvet	forrásnyelveket
dative	forrásnyelvnek	forrásnyelveknek
instrumental	forrásnyelvvel	forrásnyelvekkel
causal-final	forrásnyelvért	forrásnyelvekért
translative	forrásnyelvvé	forrásnyelvekké
terminative	forrásnyelvig	forrásnyelvekig
essive-formal	forrásnyelvként	forrásnyelvekként
essive-modal	—	—
inessive	forrásnyelvben	forrásnyelvekben
superessive	forrásnyelven	forrásnyelveken
adessive	forrásnyelvnél	forrásnyelveknél
illative	forrásnyelvbe	forrásnyelvekbe
sublative	forrásnyelvre	forrásnyelvekre
allative	forrásnyelvhez	forrásnyelvekhez
elative	forrásnyelvből	forrásnyelvekből
delative	forrásnyelvről	forrásnyelvekről
ablative	forrásnyelvtől	forrásnyelvektől
non-attributive possessive - singular	forrásnyelvé	forrásnyelveké
non-attributive possessive - plural	forrásnyelvéi	forrásnyelvekéi

Possessive forms of forrásnyelv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	forrásnyelvem	forrásnyelveim
2nd person sing.	forrásnyelved	forrásnyelveid
3rd person sing.	forrásnyelve	forrásnyelvei
1st person plural	forrásnyelvünk	forrásnyelveink
2nd person plural	forrásnyelvetek	forrásnyelveitek
3rd person plural	forrásnyelvük	forrásnyelveik