Hungarian edit

Pronunciation edit

Noun edit

gáncs (usually uncountable, plural gáncsok)

  1. trip, knock (a stumble)
    gáncsot vetto cause someone to fall or stumble
  2. (dated) deliberate obstruction, obstacle posed before someone
    Synonyms: gátolás (gátlás), akadályozás, akadály
  3. (dated) blame, censure, reprehension
    Synonyms: rosszallás, kifogásolás, elítélés, szemrehányás, feddés, helytelenítés, korholás, kritika
  4. (archaic) fault, error, mistake
    Synonyms: hiba, tévedés
    gáncsot talál valakiben/valamibento find fault with someone or something

Declension edit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gáncs gáncsok
accusative gáncsot gáncsokat
dative gáncsnak gáncsoknak
instrumental gánccsal gáncsokkal
causal-final gáncsért gáncsokért
translative gánccsá gáncsokká
terminative gáncsig gáncsokig
essive-formal gáncsként gáncsokként
essive-modal
inessive gáncsban gáncsokban
superessive gáncson gáncsokon
adessive gáncsnál gáncsoknál
illative gáncsba gáncsokba
sublative gáncsra gáncsokra
allative gáncshoz gáncsokhoz
elative gáncsból gáncsokból
delative gáncsról gáncsokról
ablative gáncstól gáncsoktól
non-attributive
possessive - singular
gáncsé gáncsoké
non-attributive
possessive - plural
gáncséi gáncsokéi
Possessive forms of gáncs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gáncsom gáncsaim
2nd person sing. gáncsod gáncsaid
3rd person sing. gáncsa gáncsai
1st person plural gáncsunk gáncsaink
2nd person plural gáncsotok gáncsaitok
3rd person plural gáncsuk gáncsaik

Derived terms edit

Compound words

Descendants edit

  • Ukrainian: ґандж (gandž)

Further reading edit

  • gáncs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN