hajít

Hungarian

Etymology

Stem of Proto-Finno-Ugric origin, possibly also cognate of hagy, with the causative suffix -ít.

Pronunciation

• IPA: /ˈhɒjiːt/
• Hyphenation: ha‧jít

Verb

hajít

1. to throw

Conjugation

conjugation of hajít

Infinitive			hajítani
Past participle			hajított
Present participle			hajító
Future participle			hajítandó
Adverbial participle			hajítva
Potential			hajíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	hajítok	hajítasz	hajít	hajítunk	hajítotok	hajítanak
		Definite	hajítom én téged/titeket hajítalak	hajítod	hajítja	hajítjuk	hajítjátok	hajítják
	Past	Indefinite	hajítottam	hajítottál	hajított	hajítottunk	hajítottatok	hajítottak
		Definite	hajítottam én téged/titeket hajítottalak	hajítottad	hajította	hajítottuk	hajítottátok	hajították
Conditional Mood	Present	Indefinite	hajítanék	hajítanál	hajítana	hajítanánk	hajítanátok	hajítanának
		Definite	hajítanám én téged/titeket hajítanálak	hajítanád	hajítaná	hajítanánk	hajítanátok	hajítanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	hajítsak	hajíts or hajítsál	hajítson	hajítsunk	hajítsatok	hajítsanak
		Definite	hajítsam én téged/titeket hajítsalak	hajítsd or hajítsad	hajítsa	hajítsuk	hajítsátok	hajítsák
Conjugated Infinitive			hajítanom	hajítanod	hajítania	hajítanunk	hajítanotok	hajítaniuk

Derived terms

• hajítás

Related terms

• hajigál
• hajint