See also: indigo, Indigo, índigo, and indīgo

Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from German Indigo, from Spanish índigo, from Latin indicus, from Ancient Greek ἰνδικόν (indikón, blue dye from India).

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈindiɡoː]
  • Hyphenation: in‧di‧gó
  • Rhymes: -ɡoː

Noun

edit

indigó (plural indigók)

  1. anil, indigo (plant)
  2. indigo (colour)
  3. carbon paper

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative indigó indigók
accusative indigót indigókat
dative indigónak indigóknak
instrumental indigóval indigókkal
causal-final indigóért indigókért
translative indigóvá indigókká
terminative indigóig indigókig
essive-formal indigóként indigókként
essive-modal
inessive indigóban indigókban
superessive indigón indigókon
adessive indigónál indigóknál
illative indigóba indigókba
sublative indigóra indigókra
allative indigóhoz indigókhoz
elative indigóból indigókból
delative indigóról indigókról
ablative indigótól indigóktól
non-attributive
possessive - singular
indigóé indigóké
non-attributive
possessive - plural
indigóéi indigókéi
Possessive forms of indigó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indigóm indigóim
2nd person sing. indigód indigóid
3rd person sing. indigója indigói
1st person plural indigónk indigóink
2nd person plural indigótok indigóitok
3rd person plural indigójuk indigóik

Further reading

edit
  • indigó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN