Hungarian

edit

Etymology

edit

From the Ancient Greek χάος (kháos, abyss).

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkaːos]
  • Hyphenation: ká‧osz
  • Rhymes: -os

Noun

edit

káosz (plural káoszok)

  1. chaos
    Synonyms: fejetlenség, összevisszaság, rendetlenség, zűrzavar

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative káosz káoszok
accusative káoszt káoszokat
dative káosznak káoszoknak
instrumental káosszal káoszokkal
causal-final káoszért káoszokért
translative káosszá káoszokká
terminative káoszig káoszokig
essive-formal káoszként káoszokként
essive-modal
inessive káoszban káoszokban
superessive káoszon káoszokon
adessive káosznál káoszoknál
illative káoszba káoszokba
sublative káoszra káoszokra
allative káoszhoz káoszokhoz
elative káoszból káoszokból
delative káoszról káoszokról
ablative káosztól káoszoktól
non-attributive
possessive - singular
káoszé káoszoké
non-attributive
possessive - plural
káoszéi káoszokéi
Possessive forms of káosz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. káoszom káoszaim
2nd person sing. káoszod káoszaid
3rd person sing. káosza káoszai
1st person plural káoszunk káoszaink
2nd person plural káoszotok káoszaitok
3rd person plural káoszuk káoszaik

Further reading

edit
  • káosz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN