köt

See also kot, Kot, kòt, and кот

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *kitke- or *kütke- (“to bind”). Cognate with Finnish kytkeä.

Pronunciation

• IPA: /ˈkøt/

Verb

köt

1. bind, tie (to attach or fasten with string)
2. knit

Conjugation

conjugation of köt

Infinitive			kötni
Past participle			kötött
Present participle			kötő
Future participle			kötendő
Adverbial participle			kötve
Potential			köthet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	kötök	kötsz	köt	kötünk	köttök	kötnek
		Definite	kötöm én téged/titeket kötlek	kötöd	köti	kötjük	kötitek	kötik
	Past	Indefinite	kötöttem	kötöttél	kötött	kötöttünk	kötöttetek	kötöttek
		Definite	kötöttem én téged/titeket kötöttelek	kötötted	kötötte	kötöttük	kötöttétek	kötötték
Conditional Mood	Present	Indefinite	kötnék	kötnél	kötne	kötnénk	kötnétek	kötnének
		Definite	kötném én téged/titeket kötnélek	kötnéd	kötné	kötnénk	kötnétek	kötnék
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	kössek	köss or kössél	kössön	kössünk	kössetek	kössenek
		Definite	kössem én téged/titeket kösselek	kösd or kössed	kösse	kössük	kössétek	kössék
Conjugated Infinitive			kötnöm	kötnöd	kötnie	kötnünk	kötnötök	kötniük

Derived terms

köteg kötél kötelék

kötény kötés kötet

kötő kötöde kötöget

kötöz köttet

With verb prefixes

átköt beköt

hátraköt felköt

kiköt leköt

megköt odaköt