kötőhang

Hungarian

Etymology

kötő (“binding”) +‎ hang (“sound”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtøːɦɒŋɡ]
• Hyphenation: kö‧tő‧hang

Noun

kötőhang (plural kötőhangok)

1. (phonetics) epenthetic vowel, linking vowel

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kötőhang	kötőhangok
accusative	kötőhangot	kötőhangokat
dative	kötőhangnak	kötőhangoknak
instrumental	kötőhanggal	kötőhangokkal
causal-final	kötőhangért	kötőhangokért
translative	kötőhanggá	kötőhangokká
terminative	kötőhangig	kötőhangokig
essive-formal	kötőhangként	kötőhangokként
essive-modal	—	—
inessive	kötőhangban	kötőhangokban
superessive	kötőhangon	kötőhangokon
adessive	kötőhangnál	kötőhangoknál
illative	kötőhangba	kötőhangokba
sublative	kötőhangra	kötőhangokra
allative	kötőhanghoz	kötőhangokhoz
elative	kötőhangból	kötőhangokból
delative	kötőhangról	kötőhangokról
ablative	kötőhangtól	kötőhangoktól
non-attributive possessive - singular	kötőhangé	kötőhangoké
non-attributive possessive - plural	kötőhangéi	kötőhangokéi

Possessive forms of kötőhang
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötőhangom	kötőhangjaim
2nd person sing.	kötőhangod	kötőhangjaid
3rd person sing.	kötőhangja	kötőhangjai
1st person plural	kötőhangunk	kötőhangjaink
2nd person plural	kötőhangotok	kötőhangjaitok
3rd person plural	kötőhangjuk	kötőhangjaik