köz

Crimean Tatar

Etymology

From Proto-Turkic *göŕ.

Noun

köz

1. eye.

Declension

    declension of köz

nominative	köz
genitive	közniñ
dative	közge
accusative	közni
locative	közde
ablative	közden

References

• Useinov & Mireev Dictionary, Simferopol, Dolya, 2002 [1]

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈkøz/

Adjective

köz (not comparable)

1. public, common, general (used in compound words)

Derived terms

• közgazda
• közgazdaság
• közgazdász
• közmondás
• köztársaság

Noun

köz (plural közök)

1. interval
2. gap, distance, space, margin
3. small alley, lane
4. community, public
5. concern, have to do with something

   Semmi közöm hozzá. - It is no concern of mine. / I have nothing to do with it.

Declension

declension of köz singular plural nominative köz közök accusative közt közöket dative köznek közöknek instrumental közzel közökkel causal-final közért közökért translative közzé közökké terminative közig közökig essive-formal közként közökként essive-modal - - inessive közben közökben superessive közön közökön adessive köznél közöknél illative közbe közökbe sublative közre közökre allative közhöz közökhöz elative közből közökből delative közről közökről ablative köztől közöktől

possessives of köz possessor singular possession plural possession 1st person sing. közöm közeim 2nd person sing. közöd közeid 3rd person sing. köze közei 1st person plural közünk közeink 2nd person plural közötök közeitek 3rd person plural közük közeik

Derived terms

• közben
• közel
• közép
• között
• közül
• közös

Compound words

• közhely
• köztisztviselő
• szóköz