Hungarian edit

Etymology edit

kegy +‎ -enc

Pronunciation edit

Noun edit

kegyenc (plural kegyencek)

  1. minion, favourite
    Synonym: kegyelt

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyenc kegyencek
accusative kegyencet kegyenceket
dative kegyencnek kegyenceknek
instrumental kegyenccel kegyencekkel
causal-final kegyencért kegyencekért
translative kegyenccé kegyencekké
terminative kegyencig kegyencekig
essive-formal kegyencként kegyencekként
essive-modal
inessive kegyencben kegyencekben
superessive kegyencen kegyenceken
adessive kegyencnél kegyenceknél
illative kegyencbe kegyencekbe
sublative kegyencre kegyencekre
allative kegyenchez kegyencekhez
elative kegyencből kegyencekből
delative kegyencről kegyencekről
ablative kegyenctől kegyencektől
non-attributive
possessive - singular
kegyencé kegyenceké
non-attributive
possessive - plural
kegyencéi kegyencekéi
Possessive forms of kegyenc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kegyencem kegyenceim
2nd person sing. kegyenced kegyenceid
3rd person sing. kegyence kegyencei
1st person plural kegyencünk kegyenceink
2nd person plural kegyencetek kegyenceitek
3rd person plural kegyencük kegyenceik

Further reading edit

  • kegyenc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN