keserédes
Hungarian edit
Etymology edit
From the same stem as keserű (“bitter”) + édes (“sweet”).[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
keserédes (comparative keserédesebb, superlative legkeserédesebb)
Declension edit
| Inflection of keserédes | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | keserédes | keserédesek |
| accusative | keserédeset keserédest |
keserédeseket |
| dative | keserédesnek | keserédeseknek |
| instrumental | keserédessel | keserédesekkel |
| causal-final | keserédesért | keserédesekért |
| translative | keserédessé | keserédesekké |
| terminative | keserédesig | keserédesekig |
| essive-formal | keserédesként | keserédesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | keserédesben | keserédesekben |
| superessive | keserédesen | keserédeseken |
| adessive | keserédesnél | keserédeseknél |
| illative | keserédesbe | keserédesekbe |
| sublative | keserédesre | keserédesekre |
| allative | keserédeshez | keserédesekhez |
| elative | keserédesből | keserédesekből |
| delative | keserédesről | keserédesekről |
| ablative | keserédestől | keserédesektől |
| non-attributive possessive - singular |
keserédesé | keserédeseké |
| non-attributive possessive - plural |
keserédeséi | keserédesekéi |
Related terms edit
References edit
- ^ keserédes in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.