kicsi

Hungarian

Etymology

Shortened from kicsiny.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkit͡ʃi]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ki‧csi
• Rhymes: -t͡ʃi

Adjective

kicsi (comparative kisebb, superlative legkisebb)

1. little, small

   Synonyms: kis, kicsike, kicsiny, kicsinyke, pici, picike, apró

   Antonym: nagy

2. in one's childhood (often used with kor)

   Synonym: gyerek (especially in compounds, e.g. gyermekkor)

Usage notes

The numeral két (“two”) and the adjective kis (“small, little”) can only stand adjectively, before a noun (e.g. két alma (“two apples”) and kis alma (“a small apple”)). If they were to occur on their own (possibly also inflected), predicatively, or in reference to a whole noun phrase, the terms kettő (“two”) and kicsi (“small”) must be used instead: Csak kettő van (“There are only two”), Csak kicsi van (“There is a small one only.”) The same applies to compound numerals like tizenkét and tizenkettő (“twelve”). In terms of distribution, két and kis are like English sick (sick people ~ két/kis alma) while kettő and kicsi resemble ill (they are ill ~ csak kettő/kicsi van). The longer forms are definitely broader in use as they may also occur adjectively, whether for emphasis or as a form of colloquialism. As a rule of thumb, the short variants (két, kis) never stand on their own.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kicsi	kicsik
accusative	kicsit	kicsiket
dative	kicsinek	kicsiknek
instrumental	kicsivel	kicsikkel
causal-final	kicsiért	kicsikért
translative	kicsivé	kicsikké
terminative	kicsiig	kicsikig
essive-formal	kicsiként	kicsikként
essive-modal	—	—
inessive	kicsiben	kicsikben
superessive	kicsin	kicsiken
adessive	kicsinél	kicsiknél
illative	kicsibe	kicsikbe
sublative	kicsire	kicsikre
allative	kicsihez	kicsikhez
elative	kicsiből	kicsikből
delative	kicsiről	kicsikről
ablative	kicsitől	kicsiktől
non-attributive possessive - singular	kicsié	kicsiké
non-attributive possessive - plural	kicsiéi	kicsikéi

Derived terms

Expressions

• ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli
• kicsi a bors, de erős
• kicsi a világ!
• kicsire nem ad
• sok kicsi sokra megy

 

Noun

kicsi (plural kicsik)

1. (informal) baby, infant, little child

   Synonyms: kisgyerek, csecsemő, baba

2. (with a first-person singular single-possession possessive suffix) (my) darling, my dear (an affectionate, familiar term of address)
3. little part, piece, quantity or amount
4. construed with -ben: in small size or scale

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kicsi	kicsik
accusative	kicsit	kicsiket
dative	kicsinek	kicsiknek
instrumental	kicsivel	kicsikkel
causal-final	kicsiért	kicsikért
translative	kicsivé	kicsikké
terminative	kicsiig	kicsikig
essive-formal	kicsiként	kicsikként
essive-modal	—	—
inessive	kicsiben	kicsikben
superessive	kicsin	kicsiken
adessive	kicsinél	kicsiknél
illative	kicsibe	kicsikbe
sublative	kicsire	kicsikre
allative	kicsihez	kicsikhez
elative	kicsiből	kicsikből
delative	kicsiről	kicsikről
ablative	kicsitől	kicsiktől
non-attributive possessive - singular	kicsié	kicsiké
non-attributive possessive - plural	kicsiéi	kicsikéi

Its possessive-suffixed forms are very rare, except for the first-person singular single-possession form kicsim.

Possessive forms of kicsi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kicsim	kicsijeim
2nd person sing.	kicsid	kicsijeid
3rd person sing.	kicsije	kicsijei
1st person plural	kicsink	kicsijeink
2nd person plural	kicsitek	kicsijeitek
3rd person plural	kicsijük	kicsijeik

Further reading

• kicsi in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN