kimenetel

Hungarian

Etymology

From kimenet +‎ -el, from kimegy +‎ -et.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimɛnɛtɛl]
• Hyphenation: ki‧me‧ne‧tel

Noun

kimenetel (plural kimenetelek)

1. outcome

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kimenetel	kimenetelek
accusative	kimenetelt	kimeneteleket
dative	kimenetelnek	kimeneteleknek
instrumental	kimenetellel	kimenetelekkel
causal-final	kimenetelért	kimenetelekért
translative	kimenetellé	kimenetelekké
terminative	kimenetelig	kimenetelekig
essive-formal	kimenetelként	kimenetelekként
essive-modal	—	—
inessive	kimenetelben	kimenetelekben
superessive	kimenetelen	kimeneteleken
adessive	kimenetelnél	kimeneteleknél
illative	kimenetelbe	kimenetelekbe
sublative	kimenetelre	kimenetelekre
allative	kimenetelhez	kimenetelekhez
elative	kimenetelből	kimenetelekből
delative	kimenetelről	kimenetelekről
ablative	kimeneteltől	kimenetelektől
non-attributive possessive - singular	kimenetelé	kimeneteleké
non-attributive possessive - plural	kimeneteléi	kimenetelekéi

Possessive forms of kimenetel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kimenetelem	kimeneteleim
2nd person sing.	kimeneteled	kimeneteleid
3rd person sing.	kimenetele	kimenetelei
1st person plural	kimenetelünk	kimeneteleink
2nd person plural	kimeneteletek	kimeneteleitek
3rd person plural	kimenetelük	kimeneteleik

Further reading

• kimenetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN