koncentrikus
Hungarian edit
Etymology edit
Borrowed from German konzentrisch, from French concentrique.[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation edit
Adjective edit
koncentrikus (not comparable)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | koncentrikus | koncentrikusak |
| accusative | koncentrikusat | koncentrikusakat |
| dative | koncentrikusnak | koncentrikusaknak |
| instrumental | koncentrikussal | koncentrikusakkal |
| causal-final | koncentrikusért | koncentrikusakért |
| translative | koncentrikussá | koncentrikusakká |
| terminative | koncentrikusig | koncentrikusakig |
| essive-formal | koncentrikusként | koncentrikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | koncentrikusban | koncentrikusakban |
| superessive | koncentrikuson | koncentrikusakon |
| adessive | koncentrikusnál | koncentrikusaknál |
| illative | koncentrikusba | koncentrikusakba |
| sublative | koncentrikusra | koncentrikusakra |
| allative | koncentrikushoz | koncentrikusakhoz |
| elative | koncentrikusból | koncentrikusakból |
| delative | koncentrikusról | koncentrikusakról |
| ablative | koncentrikustól | koncentrikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
koncentrikusé | koncentrikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
koncentrikuséi | koncentrikusakéi |
See also edit
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading edit
- koncentrikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN