konstans

Hungarian

Etymology

From Latin constans (“persistent”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonʃtɒnʃ]
• Hyphenation: kons‧tans
• Rhymes: -ɒnʃ

Adjective

konstans (not comparable)

1. constant, unchanged

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konstans	konstansok
accusative	konstanst	konstansokat
dative	konstansnak	konstansoknak
instrumental	konstanssal	konstansokkal
causal-final	konstansért	konstansokért
translative	konstanssá	konstansokká
terminative	konstansig	konstansokig
essive-formal	konstansként	konstansokként
essive-modal	—	—
inessive	konstansban	konstansokban
superessive	konstanson	konstansokon
adessive	konstansnál	konstansoknál
illative	konstansba	konstansokba
sublative	konstansra	konstansokra
allative	konstanshoz	konstansokhoz
elative	konstansból	konstansokból
delative	konstansról	konstansokról
ablative	konstanstól	konstansoktól
non-attributive possessive - singular	konstansé	konstansoké
non-attributive possessive - plural	konstanséi	konstansokéi

or

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konstans	konstansak
accusative	konstansat	konstansakat
dative	konstansnak	konstansaknak
instrumental	konstanssal	konstansakkal
causal-final	konstansért	konstansakért
translative	konstanssá	konstansakká
terminative	konstansig	konstansakig
essive-formal	konstansként	konstansakként
essive-modal	—	—
inessive	konstansban	konstansakban
superessive	konstanson	konstansakon
adessive	konstansnál	konstansaknál
illative	konstansba	konstansakba
sublative	konstansra	konstansakra
allative	konstanshoz	konstansakhoz
elative	konstansból	konstansakból
delative	konstansról	konstansakról
ablative	konstanstól	konstansaktól
non-attributive possessive - singular	konstansé	konstansaké
non-attributive possessive - plural	konstanséi	konstansakéi

Noun

konstans (plural konstansok)

1. (mathematics, physics) constant (a quantity that remains at a fixed value)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konstans	konstansok
accusative	konstanst	konstansokat
dative	konstansnak	konstansoknak
instrumental	konstanssal	konstansokkal
causal-final	konstansért	konstansokért
translative	konstanssá	konstansokká
terminative	konstansig	konstansokig
essive-formal	konstansként	konstansokként
essive-modal	—	—
inessive	konstansban	konstansokban
superessive	konstanson	konstansokon
adessive	konstansnál	konstansoknál
illative	konstansba	konstansokba
sublative	konstansra	konstansokra
allative	konstanshoz	konstansokhoz
elative	konstansból	konstansokból
delative	konstansról	konstansokról
ablative	konstanstól	konstansoktól
non-attributive possessive - singular	konstansé	konstansoké
non-attributive possessive - plural	konstanséi	konstansokéi

Possessive forms of konstans
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konstansom	konstansaim
2nd person sing.	konstansod	konstansaid
3rd person sing.	konstansa	konstansai
1st person plural	konstansunk	konstansaink
2nd person plural	konstansotok	konstansaitok
3rd person plural	konstansuk	konstansaik

Further reading

• konstans in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN