mókás
Hungarian edit
Etymology edit
móka (“fun”) + -s (adjective-forming suffix). First attested in 1861.[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
mókás (comparative mókásabb, superlative legmókásabb)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mókás | mókásak |
| accusative | mókásat | mókásakat |
| dative | mókásnak | mókásaknak |
| instrumental | mókással | mókásakkal |
| causal-final | mókásért | mókásakért |
| translative | mókássá | mókásakká |
| terminative | mókásig | mókásakig |
| essive-formal | mókásként | mókásakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mókásban | mókásakban |
| superessive | mókáson | mókásakon |
| adessive | mókásnál | mókásaknál |
| illative | mókásba | mókásakba |
| sublative | mókásra | mókásakra |
| allative | mókáshoz | mókásakhoz |
| elative | mókásból | mókásakból |
| delative | mókásról | mókásakról |
| ablative | mókástól | mókásaktól |
| non-attributive possessive - singular |
mókásé | mókásaké |
| non-attributive possessive - plural |
mókáséi | mókásakéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ mókás in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- mókás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN