nyomorult

Hungarian

Etymology

From the obsolete nyomorul (“to perish, to get ruined”) +‎ -t (past-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲomorult]
• Hyphenation: nyo‧mo‧rult
• Rhymes: -ult

Adjective

nyomorult (comparative nyomorultabb, superlative legnyomorultabb)

1. miserable, wretched
2. knavish, villainous

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyomorult	nyomorultak
accusative	nyomorultat	nyomorultakat
dative	nyomorultnak	nyomorultaknak
instrumental	nyomorulttal	nyomorultakkal
causal-final	nyomorultért	nyomorultakért
translative	nyomorulttá	nyomorultakká
terminative	nyomorultig	nyomorultakig
essive-formal	nyomorultként	nyomorultakként
essive-modal	nyomorultul	—
inessive	nyomorultban	nyomorultakban
superessive	nyomorulton	nyomorultakon
adessive	nyomorultnál	nyomorultaknál
illative	nyomorultba	nyomorultakba
sublative	nyomorultra	nyomorultakra
allative	nyomorulthoz	nyomorultakhoz
elative	nyomorultból	nyomorultakból
delative	nyomorultról	nyomorultakról
ablative	nyomorulttól	nyomorultaktól
non-attributive possessive - singular	nyomorulté	nyomorultaké
non-attributive possessive - plural	nyomorultéi	nyomorultakéi

Derived terms

• nyomorultan
• nyomorultság

 

Further reading

• nyomorult in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN