ocsmány
Hungarian edit
Etymology edit
Of unknown origin.[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
ocsmány (comparative ocsmányabb, superlative legocsmányabb)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ocsmány | ocsmányak |
| accusative | ocsmányat | ocsmányakat |
| dative | ocsmánynak | ocsmányaknak |
| instrumental | ocsmánnyal | ocsmányakkal |
| causal-final | ocsmányért | ocsmányakért |
| translative | ocsmánnyá | ocsmányakká |
| terminative | ocsmányig | ocsmányakig |
| essive-formal | ocsmányként | ocsmányakként |
| essive-modal | ocsmányul | — |
| inessive | ocsmányban | ocsmányakban |
| superessive | ocsmányon | ocsmányakon |
| adessive | ocsmánynál | ocsmányaknál |
| illative | ocsmányba | ocsmányakba |
| sublative | ocsmányra | ocsmányakra |
| allative | ocsmányhoz | ocsmányakhoz |
| elative | ocsmányból | ocsmányakból |
| delative | ocsmányról | ocsmányakról |
| ablative | ocsmánytól | ocsmányaktól |
| non-attributive possessive - singular |
ocsmányé | ocsmányaké |
| non-attributive possessive - plural |
ocsmányéi | ocsmányakéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ ocsmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- ocsmány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN