parancsolgató

Hungarian

Etymology

parancsolgat (“to give out orders repeatedly”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃolɡɒtoː]
• Hyphenation: pa‧ran‧csol‧ga‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

parancsolgató

1. present participle of parancsolgat

Adjective

parancsolgató (not generally comparable, comparative parancsolgatóbb, superlative legparancsolgatóbb)

1. bossy, domineering (tending to give orders to others, especially when unwarranted)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	parancsolgató	parancsolgatóak
accusative	parancsolgatót	parancsolgatóakat
dative	parancsolgatónak	parancsolgatóaknak
instrumental	parancsolgatóval	parancsolgatóakkal
causal-final	parancsolgatóért	parancsolgatóakért
translative	parancsolgatóvá	parancsolgatóakká
terminative	parancsolgatóig	parancsolgatóakig
essive-formal	parancsolgatóként	parancsolgatóakként
essive-modal	—	—
inessive	parancsolgatóban	parancsolgatóakban
superessive	parancsolgatón	parancsolgatóakon
adessive	parancsolgatónál	parancsolgatóaknál
illative	parancsolgatóba	parancsolgatóakba
sublative	parancsolgatóra	parancsolgatóakra
allative	parancsolgatóhoz	parancsolgatóakhoz
elative	parancsolgatóból	parancsolgatóakból
delative	parancsolgatóról	parancsolgatóakról
ablative	parancsolgatótól	parancsolgatóaktól
non-attributive possessive - singular	parancsolgatóé	parancsolgatóaké
non-attributive possessive - plural	parancsolgatóéi	parancsolgatóakéi