polihisztor

Hungarian

Etymology

Borrowed from English polyhistor, from Ancient Greek πολυί̈στωρ (poluí̈stōr, “greatly learned”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpolihistor]
• Hyphenation: po‧li‧hisz‧tor
• Rhymes: -or

Noun

polihisztor (plural polihisztorok)

1. polyhistor (someone gifted or learned in multiple disciplines)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	polihisztor	polihisztorok
accusative	polihisztort	polihisztorokat
dative	polihisztornak	polihisztoroknak
instrumental	polihisztorral	polihisztorokkal
causal-final	polihisztorért	polihisztorokért
translative	polihisztorrá	polihisztorokká
terminative	polihisztorig	polihisztorokig
essive-formal	polihisztorként	polihisztorokként
essive-modal	—	—
inessive	polihisztorban	polihisztorokban
superessive	polihisztoron	polihisztorokon
adessive	polihisztornál	polihisztoroknál
illative	polihisztorba	polihisztorokba
sublative	polihisztorra	polihisztorokra
allative	polihisztorhoz	polihisztorokhoz
elative	polihisztorból	polihisztorokból
delative	polihisztorról	polihisztorokról
ablative	polihisztortól	polihisztoroktól
non-attributive possessive - singular	polihisztoré	polihisztoroké
non-attributive possessive - plural	polihisztoréi	polihisztorokéi

Possessive forms of polihisztor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	polihisztorom	polihisztoraim
2nd person sing.	polihisztorod	polihisztoraid
3rd person sing.	polihisztora	polihisztorai
1st person plural	polihisztorunk	polihisztoraink
2nd person plural	polihisztorotok	polihisztoraitok
3rd person plural	polihisztoruk	polihisztoraik

Further reading

• polihisztor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN