részeg
Hungarian edit
Etymology edit
From a root of uncertain origin, perhaps Proto-Ugric or Proto-Finno-Ugric + -g (nominal suffix). The sz must have been a frequentative suffix that became part of the word. Its meaning may have referred to the saman's trance.[1] (In the 1830s, Gregor Dankovszky compared the term to Austrian and Zipser German rauschig (“drunk”),[2] but the similarity must be coincidental; rauschig is from Rausch (“intoxication”).) Similarity seems to be also coincidental with Ossetian расыг (rasyg).
Pronunciation edit
Adjective edit
részeg (comparative részegebb, superlative legrészegebb)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | részeg | részegek |
| accusative | részeget | részegeket |
| dative | részegnek | részegeknek |
| instrumental | részeggel | részegekkel |
| causal-final | részegért | részegekért |
| translative | részeggé | részegekké |
| terminative | részegig | részegekig |
| essive-formal | részegként | részegekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | részegben | részegekben |
| superessive | részegen | részegeken |
| adessive | részegnél | részegeknél |
| illative | részegbe | részegekbe |
| sublative | részegre | részegekre |
| allative | részeghez | részegekhez |
| elative | részegből | részegekből |
| delative | részegről | részegekről |
| ablative | részegtől | részegektől |
| non-attributive possessive - singular |
részegé | részegeké |
| non-attributive possessive - plural |
részegéi | részegekéi |
Derived terms edit
(Compound words):
Noun edit
részeg (plural részegek)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | részeg | részegek |
| accusative | részeget | részegeket |
| dative | részegnek | részegeknek |
| instrumental | részeggel | részegekkel |
| causal-final | részegért | részegekért |
| translative | részeggé | részegekké |
| terminative | részegig | részegekig |
| essive-formal | részegként | részegekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | részegben | részegekben |
| superessive | részegen | részegeken |
| adessive | részegnél | részegeknél |
| illative | részegbe | részegekbe |
| sublative | részegre | részegekre |
| allative | részeghez | részegekhez |
| elative | részegből | részegekből |
| delative | részegről | részegekről |
| ablative | részegtől | részegektől |
| non-attributive possessive - singular |
részegé | részegeké |
| non-attributive possessive - plural |
részegéi | részegekéi |
| Possessive forms of részeg | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | részegem | részegeim |
| 2nd person sing. | részeged | részegeid |
| 3rd person sing. | részege | részegei |
| 1st person plural | részegünk | részegeink |
| 2nd person plural | részegetek | részegeitek |
| 3rd person plural | részegük | részegeik |
References edit
- ^ részeg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ Gregor Dankovszky, Kritisch-etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache (1833)
Further reading edit
- részeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN