rügy
Hungarian edit
Etymology edit
Of unknown origin.[1]
Pronunciation edit
Noun edit
rügy (plural rügyek)
- bud (a newly sprouted leaf or blossom that has not yet unfolded)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rügy | rügyek |
| accusative | rügyet | rügyeket |
| dative | rügynek | rügyeknek |
| instrumental | rüggyel | rügyekkel |
| causal-final | rügyért | rügyekért |
| translative | rüggyé | rügyekké |
| terminative | rügyig | rügyekig |
| essive-formal | rügyként | rügyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | rügyben | rügyekben |
| superessive | rügyön | rügyeken |
| adessive | rügynél | rügyeknél |
| illative | rügybe | rügyekbe |
| sublative | rügyre | rügyekre |
| allative | rügyhöz | rügyekhez |
| elative | rügyből | rügyekből |
| delative | rügyről | rügyekről |
| ablative | rügytől | rügyektől |
| non-attributive possessive - singular |
rügyé | rügyeké |
| non-attributive possessive - plural |
rügyéi | rügyekéi |
| Possessive forms of rügy | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | rügyem | rügyeim |
| 2nd person sing. | rügyed | rügyeid |
| 3rd person sing. | rügye | rügyei |
| 1st person plural | rügyünk | rügyeink |
| 2nd person plural | rügyetek | rügyeitek |
| 3rd person plural | rügyük | rügyeik |
Derived terms edit
References edit
- ^ rügy in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- rügy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN