sikátor
Hungarian edit
Etymology edit
Probably borrowed from Latin.[1]
Pronunciation edit
Noun edit
sikátor (plural sikátorok)
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | sikátor | sikátorok |
| accusative | sikátort | sikátorokat |
| dative | sikátornak | sikátoroknak |
| instrumental | sikátorral | sikátorokkal |
| causal-final | sikátorért | sikátorokért |
| translative | sikátorrá | sikátorokká |
| terminative | sikátorig | sikátorokig |
| essive-formal | sikátorként | sikátorokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | sikátorban | sikátorokban |
| superessive | sikátoron | sikátorokon |
| adessive | sikátornál | sikátoroknál |
| illative | sikátorba | sikátorokba |
| sublative | sikátorra | sikátorokra |
| allative | sikátorhoz | sikátorokhoz |
| elative | sikátorból | sikátorokból |
| delative | sikátorról | sikátorokról |
| ablative | sikátortól | sikátoroktól |
| non-attributive possessive - singular |
sikátoré | sikátoroké |
| non-attributive possessive - plural |
sikátoréi | sikátorokéi |
| Possessive forms of sikátor | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | sikátorom | sikátoraim |
| 2nd person sing. | sikátorod | sikátoraid |
| 3rd person sing. | sikátora | sikátorai |
| 1st person plural | sikátorunk | sikátoraink |
| 2nd person plural | sikátorotok | sikátoraitok |
| 3rd person plural | sikátoruk | sikátoraik |
References edit
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- sikátor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN