szelet

See also: szelét, szélet, and szélét

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛlɛt]
• Hyphenation: sze‧let
• Rhymes: -ɛt

Etymology 1

szel (“to slice, cut”) +‎ -et

Noun

szelet (plural szeletek)

1. slice
2. (geometry) segment

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szelet	szeletek
accusative	szeletet	szeleteket
dative	szeletnek	szeleteknek
instrumental	szelettel	szeletekkel
causal-final	szeletért	szeletekért
translative	szeletté	szeletekké
terminative	szeletig	szeletekig
essive-formal	szeletként	szeletekként
essive-modal	—	—
inessive	szeletben	szeletekben
superessive	szeleten	szeleteken
adessive	szeletnél	szeleteknél
illative	szeletbe	szeletekbe
sublative	szeletre	szeletekre
allative	szelethez	szeletekhez
elative	szeletből	szeletekből
delative	szeletről	szeletekről
ablative	szelettől	szeletektől
non-attributive possessive - singular	szeleté	szeleteké
non-attributive possessive - plural	szeletéi	szeletekéi

Possessive forms of szelet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szeletem	szeleteim
2nd person sing.	szeleted	szeleteid
3rd person sing.	szelete	szeletei
1st person plural	szeletünk	szeleteink
2nd person plural	szeletetek	szeleteitek
3rd person plural	szeletük	szeleteik

Derived terms

• szeletel

Compound words

• csirkeszelet
• körszelet
• kúpszelet
• papírszelet

 

Expressions

• bécsi szelet
• nápolyi szelet
• párizsi szelet

 

Etymology 2

szél (“wind”) +‎ -et (accusative suffix)

Noun

szelet

1. accusative singular of szél

   Aki szelet vet, vihart arat. ― Sow the wind, reap the whirlwind. (proverb)

Usage notes

For the accusative of szél in the sense “edge”, see szélt.

Derived terms

• aki szelet vet, vihart arat
• csapja a szelet

Further reading

• szelet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN