szorít

Hungarian

Etymology

Using the suffix -ít

Pronunciation

• IPA: /ˈsoriːt/

• Audio

  (file)

• Hyphenation: szo‧rít

Verb

szorít

1. (transitive) to press, grip, clutch
2. (transitive) to urge, force, compel (to act)
3. (intransitive) to pinch (shoe), strangle (tight collar)

Conjugation

conjugation of szorít

Infinitive			szorítani
Past participle			szorított
Present participle			szorító
Future participle			szorítandó
Adverbial participle			szorítva
Potential			szoríthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	szorítok	szorítasz	szorít	szorítunk	szorítotok	szorítanak
		Definite	szorítom én téged/titeket szorítalak	szorítod	szorítja	szorítjuk	szorítjátok	szorítják
	Past	Indefinite	szorítottam	szorítottál	szorított	szorítottunk	szorítottatok	szorítottak
		Definite	szorítottam én téged/titeket szorítottalak	szorítottad	szorította	szorítottuk	szorítottátok	szorították
Conditional Mood	Present	Indefinite	szorítanék	szorítanál	szorítana	szorítanánk	szorítanátok	szorítanának
		Definite	szorítanám én téged/titeket szorítanálak	szorítanád	szorítaná	szorítanánk	szorítanátok	szorítanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	szorítsak	szoríts or szorítsál	szorítson	szorítsunk	szorítsatok	szorítsanak
		Definite	szorítsam én téged/titeket szorítsalak	szorítsd or szorítsad	szorítsa	szorítsuk	szorítsátok	szorítsák
Conjugated Infinitive			szorítanom	szorítanod	szorítania	szorítanunk	szorítanotok	szorítaniuk

Derived terms

• (Expressions): kezet szorít, szorít az idő