tótumfaktum

Hungarian

Etymology

From Medieval Latin totumfac, variant of factotum, from fac totum ("do everything"), Latin fac, imperative of facere (“to do”) + totum (“all”).

Pronunciation

• IPA: /ˈtoːtumfɒktum/
• Hyphenation: tó‧tum‧fak‧tum

Noun

tótumfaktum (plural tótumfaktumok)

1. factotum

Declension

declension of tótumfaktum singular plural nominative tótumfaktum tótumfaktumok accusative tótumfaktumot tótumfaktumokat dative tótumfaktumnak tótumfaktumoknak instrumental tótumfaktummal tótumfaktumokkal causal-final tótumfaktumért tótumfaktumokért translative tótumfaktummá tótumfaktumokká terminative tótumfaktumig tótumfaktumokig essive-formal tótumfaktumként tótumfaktumokként essive-modal - - inessive tótumfaktumban tótumfaktumokban superessive tótumfaktumon tótumfaktumokon adessive tótumfaktumnál tótumfaktumoknál illative tótumfaktumba tótumfaktumokba sublative tótumfaktumra tótumfaktumokra allative tótumfaktumhoz tótumfaktumokhoz elative tótumfaktumból tótumfaktumokból delative tótumfaktumról tótumfaktumokról ablative tótumfaktumtól tótumfaktumoktól

possessives of tótumfaktum possessor singular possession plural possession 1st person sing. tótumfaktumom tótumfaktumaim 2nd person sing. tótumfaktumod tótumfaktumaid 3rd person sing. tótumfaktuma tótumfaktumai 1st person plural tótumfaktumunk tótumfaktumaink 2nd person plural tótumfaktumotok tótumfaktumaitok 3rd person plural tótumfaktumuk tótumfaktumaik

Synonyms

• faktótum