tanult

Hungarian

Etymology

tanul +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒnult]
• Hyphenation: ta‧nult
• Rhymes: -ult

Verb

tanult

1. third-person singular indicative past indefinite of tanul

Participle

tanult

1. past participle of tanul

Adjective

tanult (comparative tanultabb, superlative legtanultabb)

1. learned

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tanult	tanultak
accusative	tanultat	tanultakat
dative	tanultnak	tanultaknak
instrumental	tanulttal	tanultakkal
causal-final	tanultért	tanultakért
translative	tanulttá	tanultakká
terminative	tanultig	tanultakig
essive-formal	tanultként	tanultakként
essive-modal	—	—
inessive	tanultban	tanultakban
superessive	tanulton	tanultakon
adessive	tanultnál	tanultaknál
illative	tanultba	tanultakba
sublative	tanultra	tanultakra
allative	tanulthoz	tanultakhoz
elative	tanultból	tanultakból
delative	tanultról	tanultakról
ablative	tanulttól	tanultaktól
non-attributive possessive - singular	tanulté	tanultaké
non-attributive possessive - plural	tanultéi	tanultakéi

Noun

tanult (plural tanultak)

2. (plural only) what they learned, what(ever) is/was learned

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	tanultak
accusative	—	tanultakat
dative	—	tanultaknak
instrumental	—	tanultakkal
causal-final	—	tanultakért
translative	—	tanultakká
terminative	—	tanultakig
essive-formal	—	tanultakként
essive-modal	—	—
inessive	—	tanultakban
superessive	—	tanultakon
adessive	—	tanultaknál
illative	—	tanultakba
sublative	—	tanultakra
allative	—	tanultakhoz
elative	—	tanultakból
delative	—	tanultakról
ablative	—	tanultaktól
non-attributive possessive - singular	—	tanultaké
non-attributive possessive - plural	—	tanultakéi

Further reading

• tanult in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN