ultimátum

See also: ultimatum and Ultimatum

Czech edit

ultimátum n

Declension of ultimátum (hard neuter foreign)

From New Latin ultimatum, from Medieval Latin ultimare, from ultimus (“extreme, last, furthest, farthest, final”).^[1] With -átum ending.

ultimátum (plural ultimátumok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ultimátum	ultimátumok
accusative	ultimátumot	ultimátumokat
dative	ultimátumnak	ultimátumoknak
instrumental	ultimátummal	ultimátumokkal
causal-final	ultimátumért	ultimátumokért
translative	ultimátummá	ultimátumokká
terminative	ultimátumig	ultimátumokig
essive-formal	ultimátumként	ultimátumokként
essive-modal	—	—
inessive	ultimátumban	ultimátumokban
superessive	ultimátumon	ultimátumokon
adessive	ultimátumnál	ultimátumoknál
illative	ultimátumba	ultimátumokba
sublative	ultimátumra	ultimátumokra
allative	ultimátumhoz	ultimátumokhoz
elative	ultimátumból	ultimátumokból
delative	ultimátumról	ultimátumokról
ablative	ultimátumtól	ultimátumoktól
non-attributive possessive - singular	ultimátumé	ultimátumoké
non-attributive possessive - plural	ultimátuméi	ultimátumokéi

Possessive forms of ultimátum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ultimátumom	ultimátumaim
2nd person sing.	ultimátumod	ultimátumaid
3rd person sing.	ultimátuma	ultimátumai
1st person plural	ultimátumunk	ultimátumaink
2nd person plural	ultimátumotok	ultimátumaitok
3rd person plural	ultimátumuk	ultimátumaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

ultimátum m (plural ultimátum or ultimátums)