Etymology
utasít + -ás
Pronunciation
- IPA: /ˈutɒʃiːtaːʃ/
- Hyphenation: uta‧sí‧tás
Noun
utasítás (plural utasítások)
- command
Declension
declension of utasítás
|
singular |
plural |
|---|
| nominative |
utasítás |
utasítások |
|---|
| accusative |
utasítást |
utasításokat |
|---|
| dative |
utasításnak |
utasításoknak |
|---|
| instrumental |
utasítással |
utasításokkal |
|---|
| causal-final |
utasításért |
utasításokért |
|---|
| translative |
utasítássá |
utasításokká |
|---|
| terminative |
utasításig |
utasításokig |
|---|
| essive-formal |
utasításként |
utasításokként |
|---|
| essive-modal |
- |
- |
|---|
| inessive |
utasításban |
utasításokban |
|---|
| superessive |
utasításon |
utasításokon |
|---|
| adessive |
utasításnál |
utasításoknál |
|---|
| illative |
utasításba |
utasításokba |
|---|
| sublative |
utasításra |
utasításokra |
|---|
| allative |
utasításhoz |
utasításokhoz |
|---|
| elative |
utasításból |
utasításokból |
|---|
| delative |
utasításról |
utasításokról |
|---|
| ablative |
utasítástól |
utasításoktól |
|---|
|
| possessor |
singular possession |
plural possession |
|---|
| 1st person sing. |
utasításom |
utasításaim |
|---|
| 2nd person sing. |
utasításod |
utasításaid |
|---|
| 3rd person sing. |
utasítása |
utasításai |
|---|
| 1st person plural |
utasításunk |
utasításaink |
|---|
| 2nd person plural |
utasításotok |
utasításaitok |
|---|
| 3rd person plural |
utasításuk |
utasításaik |
|---|
|