vándorol

Hungarian

Etymology

From German wandern (“to hike”) with the verb suffix -ol.

Pronunciation

• IPA: /ˈvaːndorol/
• Hyphenation: ván‧do‧rol

Verb

vándorol

1. to wander

Conjugation

conjugation of vándorol

Infinitive			vándorolni
Past participle			vándorolt
Present participle			vándorló or vándoroló
Future participle			-
Adverbial participle			vándorolva
Potential			vándorolhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	vándorlok or vándorolok	vándorolsz	vándorol	vándorlunk or vándorolunk	vándoroltok	vándorolnak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	vándoroltam	vándoroltál	vándorolt	vándoroltunk	vándoroltatok	vándoroltak
		Definite	-
Conditional Mood	Present	Indefinite	vándorolnék	vándorolnál	vándorolna	vándorolnánk	vándorolnátok	vándorolnának
		Definite	-
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	vándoroljak	vándorolj or vándoroljál	vándoroljon	vándoroljunk	vándoroljatok	vándoroljanak
		Definite	-
Conjugated Infinitive			vándorolnom	vándorolnod	vándorolnia	vándorolnunk	vándorolnotok	vándorolniuk

Derived terms

• vándor n, a
• vándorlás n

With verb prefixes

átvándorol bevándorol elvándorol

felvándorol fölvándorol hazavándorol

kivándorol levándorol továbbvándorol

visszavándorol