végzett
Hungarian edit
Etymology edit
Pronunciation edit
Verb edit
végzett
- third-person singular indicative past indefinite of végez
- Gyors fejszámolást végzett. ― S/he did a quick mental calculation.
- Remek munkát végzett. (formal) ― You did an excellent job.
Participle edit
végzett
- past participle of végez
Adjective edit
végzett (not comparable)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végzett | végzettek |
| accusative | végzettet | végzetteket |
| dative | végzettnek | végzetteknek |
| instrumental | végzettel | végzettekkel |
| causal-final | végzettért | végzettekért |
| translative | végzetté | végzettekké |
| terminative | végzettig | végzettekig |
| essive-formal | végzettként | végzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végzettben | végzettekben |
| superessive | végzetten | végzetteken |
| adessive | végzettnél | végzetteknél |
| illative | végzettbe | végzettekbe |
| sublative | végzettre | végzettekre |
| allative | végzetthez | végzettekhez |
| elative | végzettből | végzettekből |
| delative | végzettről | végzettekről |
| ablative | végzettől | végzettektől |
| non-attributive possessive - singular |
végzetté | végzetteké |
| non-attributive possessive - plural |
végzettéi | végzettekéi |
Derived terms edit
Further reading edit
- végzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN