megszólal

Hungarian

Etymology

meg- +‎ szólal

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛksoːlɒl]
• Hyphenation: meg‧szó‧lal
• Rhymes: -ɒl

Verb

megszólal

1. (intransitive) to start speaking

   Synonym: (archaic, literary) megszólamlik

2. (intransitive, of a phone, TV, radio etc.) to start ringing or emitting sound

Usage notes

It can refer to the beginning of actions given as senses of the verb szól.

Conjugation

conjugation of megszólal

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólalok	megszólalsz	megszólal	megszólalunk	megszólaltok	megszólalnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megszólaltam	megszólaltál	megszólalt	megszólaltunk	megszólaltatok	megszólaltak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog szólalni.
	Archaic Preterit	Indef.	megszólalék	megszólalál	megszólala	megszólalánk	megszólalátok	megszólalának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megszólal vala, megszólalt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megszólalandok	megszólalandasz	megszólaland	megszólalandunk	megszólalandotok	megszólalandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megszólalnék	megszólalnál	megszólalna	megszólalnánk	megszólalnátok	megszólalnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megszólalt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólaljak	megszólalj or megszólaljál	megszólaljon	megszólaljunk	megszólaljatok	megszólaljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megszólalt légyen
Infinitive	megszólalni		megszólalnom	megszólalnod	megszólalnia	megszólalnunk	megszólalnotok	megszólalniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	megszólalás		megszólaló	megszólalt	―	megszólalva (megszólalván)		megszólaltat
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólal meg or meg is szólal.

potential conjugation of megszólal

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólalhatok	megszólalhatsz	megszólalhat	megszólalhatunk	megszólalhattok	megszólalhatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megszólalhattam	megszólalhattál	megszólalhatott	megszólalhattunk	megszólalhattatok	megszólalhattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	megszólalhaték	megszólalhatál	megszólalhata	megszólalhatánk	megszólalhatátok	megszólalhatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megszólalhat vala, megszólalhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megszólalhatandok or megszólalandhatok	megszólalhatandasz or megszólalandhatsz	megszólalhatand or megszólalandhat	megszólalhatandunk or megszólalandhatunk	megszólalhatandotok or megszólalandhattok	megszólalhatandanak or megszólalandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megszólalhatnék	megszólalhatnál	megszólalhatna	megszólalhatnánk	megszólalhatnátok	megszólalhatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megszólalhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólalhassak	megszólalhass or megszólalhassál	megszólalhasson	megszólalhassunk	megszólalhassatok	megszólalhassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megszólalhatott légyen
Inf.	(megszólalhatni)		(megszólalhatnom)	(megszólalhatnod)	(megszólalhatnia)	(megszólalhatnunk)	(megszólalhatnotok)	(megszólalhatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(megszólalhatva / megszólalhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólalhat meg or meg is szólalhat.

Derived terms

• megszólalás

 

Further reading

• megszólal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN