Open main menu
See also: era, Era, ERA, eră, era-, -era, -erà, and êrà

Contents

CzechEdit

NounEdit

éra f

  1. era, age

See alsoEdit

Further readingEdit


EmilianEdit

HungarianEdit

EtymologyEdit

From German Ära, from Late Latin aera, nominative plural of aes.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈeːrɒ]
  • Hyphenation: éra

NounEdit

éra (plural érák)

  1. era, age, epoch

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative éra érák
accusative érát érákat
dative érának éráknak
instrumental érával érákkal
causal-final éráért érákért
translative érává érákká
terminative éráig érákig
essive-formal éraként érákként
essive-modal
inessive érában érákban
superessive érán érákon
adessive éránál éráknál
illative érába érákba
sublative érára érákra
allative érához érákhoz
elative érából érákból
delative éráról érákról
ablative érától éráktól
Possessive forms of éra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érám éráim
2nd person sing. érád éráid
3rd person sing. érája érái
1st person plural éránk éráink
2nd person plural érátok éráitok
3rd person plural érájuk éráik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

NormanEdit