Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Probably from the original i variant of e (this, demonstrative pronoun) +‎ -m (pronoun suffix for emphasis).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈiːm]
  • (file)

InterjectionEdit

ím

  1. (poetic) behold! see! lo!
    • 1903, Endre Ady, Még egyszer... (Once Again...), poem, lines 1–6 [1]
      Még egyszer meghajolni késztet
      A lelkem régi, színes álma,
      Még egyszer, ím, tárva elétek,
      Ami az enyém, ami drága:
      Piacra vont az ifju évek
      Álmodni vágyó ifjusága ...

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Old NorseEdit

EtymologyEdit

Has an ablaut relationship with eimr. Thus it is ultimately from Proto-Indo-European *h₁ews- (to burn).

NounEdit

ím n

  1. dust, ashes

Related termsEdit

DescendantsEdit

  • Norwegian Nynorsk: im

ReferencesEdit

  • ím in A Concise Dictionary of Old Icelandic, G. T. Zoëga, Clarendon Press, 1910, at Internet Archive.