beképzelt
Hungarian
editEtymology
editPronunciation
editAdjective
editbeképzelt (comparative beképzeltebb, superlative legbeképzeltebb)
- conceited, self-important (having an excessively favorable opinion of one's abilities, appearance)
Declension
editsingular | plural | |
---|---|---|
nominative | beképzelt | beképzeltek |
accusative | beképzeltet | beképzelteket |
dative | beképzeltnek | beképzelteknek |
instrumental | beképzelttel | beképzeltekkel |
causal-final | beképzeltért | beképzeltekért |
translative | beképzeltté | beképzeltekké |
terminative | beképzeltig | beképzeltekig |
essive-formal | beképzeltként | beképzeltekként |
essive-modal | — | — |
inessive | beképzeltben | beképzeltekben |
superessive | beképzelten | beképzelteken |
adessive | beképzeltnél | beképzelteknél |
illative | beképzeltbe | beképzeltekbe |
sublative | beképzeltre | beképzeltekre |
allative | beképzelthez | beképzeltekhez |
elative | beképzeltből | beképzeltekből |
delative | beképzeltről | beképzeltekről |
ablative | beképzelttől | beképzeltektől |
non-attributive possessive – singular |
beképzelté | beképzelteké |
non-attributive possessive – plural |
beképzeltéi | beképzeltekéi |
Further reading
edit- beképzelt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- beképzelt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).