betyár

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowing from Serbo-Croatian bećar, from Ottoman Turkish بیكار(bekâr, bachelor), from Persian بی‌کار(bikâr, unemployed, idle, vagabond).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbɛcaːr]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧tyár
  • Rhymes: -aːr

NounEdit

betyár (plural betyárok)

  1. (historical) highwayman, outlaw
  2. rogue, scamp, rascal

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative betyár betyárok
accusative betyárt betyárokat
dative betyárnak betyároknak
instrumental betyárral betyárokkal
causal-final betyárért betyárokért
translative betyárrá betyárokká
terminative betyárig betyárokig
essive-formal betyárként betyárokként
essive-modal betyárul
inessive betyárban betyárokban
superessive betyáron betyárokon
adessive betyárnál betyároknál
illative betyárba betyárokba
sublative betyárra betyárokra
allative betyárhoz betyárokhoz
elative betyárból betyárokból
delative betyárról betyárokról
ablative betyártól betyároktól
non-attributive
possessive - singular
betyáré betyároké
non-attributive
possessive - plural
betyáréi betyárokéi
Possessive forms of betyár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. betyárom betyárjaim
2nd person sing. betyárod betyárjaid
3rd person sing. betyárja betyárjai
1st person plural betyárunk betyárjaink
2nd person plural betyárotok betyárjaitok
3rd person plural betyárjuk betyárjaik

Derived termsEdit

Compound words

Further readingEdit

  • betyár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • betyár in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2021)